II. fejezet

Igazából minden akadály nélkül foglalhattam volna csak pár napot a diákszálláson, mert simán találtam volna egy olcsóbb helyet ahol megszállhatok, de nem tettem.
Egyrész azért, mert így több esélyem van velem egykorúakkal megismerkedni, másrészt meg... hát igen. Magamnak sem akarom beismerni, de Fülöp miatt. Valahogy vonzó a személyisége.
Gondolatmenetemet egy  engem arrébb lökő, igen hiányos öltözetű lány szakította meg.
-Hé, figyelj, hová lépsz! - fordult meg Fülöp a lány után kiabálva.
-Áh, hagyd csak. - legyintettem volna, ha lett volna szabad kezem.
Fülöp megvonta a vállát és tovább sétáltunk az első emeleti hosszú folyosón.
-És honnan jöttél? - kérdezte meg. - Csak az akcentusod miatt kérdem. Meg persze a neved is egy kicsit gyanús, de csináljunk úgy, mintha csak a kiejtésed miatt szóltam volna.
-Stockholm. - válaszoltam lihegve.
- Az Spanyolország, ha jól emlékszem. -Elképedve néztem rá, majd megint az arcomba röhögött. - Nem vagyok sötét, tudom, hogy Lengyelország.
Csak csendben néztem rá, majd elnevettem magam. Remélem csak viccel, de nem akarta javítani a bakiját.
- És miért jöttél Magyaror...? - folytatta volna, de belé folytottam a szót.
-Te tényleg nem tudod, hogy hol van Stockholm? - kérdeztem meg, mert nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ilyen emberek is vannak.
Rám nézett, és megint vihogni kezdett.
-Látom nagyon izgat a téma. - megrázta a fejét. - Nem véletlenül járok egyetemre. Svédország. Na, most már válaszolnál a kérdésemre?
- Milyen egyetemre jársz? - folytattam, figyelmen kívül hagyva a fiú kérdését.
- Én nem válaszolok addig, amíg te sem. - fonta össze a karját az ajtóm előtt, mert közben megérkeztünk a 307-es szobához.
-Én sem. - majd a kilincs után nyúltam.
-Várj! - ragadta meg a kezem, én meg titokban elmosolyodtam, nehogy észrevegye, és visszafordultam. - Van terved mára?
-Igen. - ráncoltam össze a homlokom. Turista vagyok. A turistáknak mindig van tervük. Arra vártam, hogy felajánlja, elkísér, de tévedtem.
-Akkor jó. - vigyorgott tökéletes fogsorát megvillantva és el is ment, én pedig benyitottam.
-Szia, te vagy Alíz? - dugtam be a fejem az ajtón.
- Ja. - válaszolt, de fel sem kelt az ágyból. Bátran beléptem, és akkor megláttam, hogy Alíz nem egyedül van. Egy kigyúrt fiú feküdt mellette, feltehetőleg mesztelenül.
-Öhm, bocsánat, ha megzavartam valamit, csak lerakom a cuccom, és megyek is. - makogtam, és a kistáskámmal a kezemben az ajtó felé indultam.
-Sziasztok és öhm.. további jó szórakozást. - 'köszöntem el'.
-Kösz. - hallottam Alíz hangját, de már csuktam is be az ajtót.
Egy jól ismert nevetést hallottam meg jobb oldalam felöl. Fülöp állt körülbelül 5 méterrel arrébb, hátát a falnak vetve.
- Gondoltam, hogy ez lesz. Egy 20 perccel ezelőtt találkoztam velük. Ehhez hozzá kell majs szoknod. Alíz minden nap más fiút visz 'haza'. Már nekem is megvolt. Tüzes kis lány. - mondta, majd elindult felém. - Ahogy te is annak tűnsz. -kacsintott, de eltoltam magamtól.
- Meg ne próbáld. - próbáltam rá szigorúan nézni, mire nem meglepő módon felnevetett.
- Igazán vicces vagy, amikor mérges vagy. - simította meg az arcom.
- Ne nyúlj hozzám... így! - szóltam rá fancsali képpel.
- Talán ez jobban tetszik? - vigyorodott el, és átkarolt, majd a fenekembe markolt. Durván eltoltam magamtól és kissé megemelt hangon szóltam hozzá.
- Ha mégegyszer valami hasonlót csinálsz, én komolyan mondom, letépem a karod, csak hogy hozzád vághassak valamit.
- Oh. - kapta a szája elé a kezét szarkasztikusan. - Szóval hova megyünk elsőként?
- "Gyünk"? Nem, nem. Te szépen itt maradsz és eljátszod ezt azokkal a lányokkal akik erre vevők. Nekem viszont mennem kell, mert a busz nem vár meg. - indultam el lefelé a lépcsőn, Fülöp pedig követett. Kilöktem a szálló ajtaját majd elindultam jobbra. Fülöp utánam kiabált.
-Ha a Hősök terére akarsz jutni, akkor erre kell menni. - mutatott balra, mire kérdőn ránéztem.Mintha olvasott volna a gondolataimban, folytatta - a jegyzet füzetedet leejtetted, gondolom kelleni fog még. - lengette meg a kis jegyzettömböt.

I. fejezet

Az repülőút alatt semmilyen probléma nem akadályozta az utazást. Sokat repültem kis koromban, de soha nem tudnám megunni a felhők, és a gyönyörűen kék ég bámulását. Bő két óra volt az út, addig a könyvemet olvastam, amit felhoztam az utastérre és zenét hallgattam. Készítettem pár képet a telefonommal, amit majd elküldhetek Stinának.
Azon gondolkodtam, hogy mi lesz az első dolgom, amikor megérkezem, amikor a hangosbemondó arra kérte az utasokat, hogy csatolják be biztonsági övüket, mert a repülőgép landolni fog. Engedelmeskedtem és mosolyogva bekötöttem magam. Fogalmam sem volt, hogy mi rám vár.

                                                    ***
-Sajnálom, hölgyem, de itt nem áll semmilyen Thea Sirbu. - csóválta meg a fejét a hotel recepciósa.
Miután a repülőtéren fogtam magamnak egy taxit  egyből a kis panzióhoz jöttem.
-De biztos, hogy két hete lefoglaltam ide egy egy személyes szobát. - erősködtem, de tudtam, hogy ez már veszett ügy. -Kérem, nézze meg alaposabban a kedvemért. -kötöttem az ebet a karóhoz.
-Hölgyem, biztosíthatom, hogy hozzánk nem jelentkezett be. - nézett a monitorra, majd sajnálkozva rám. - És több szabad szobánk sincsen, sajnálom. - pillantott ismét a kijelzőre.
Lassan beszívtam a levegőt, majd kifújtam, még mielőtt elönti az agyam a "most akkor mi legyen" pánik.
-És esetleg tud valami kisebb panziót vagy szállást a közelben, ami hasonló árban van ezzel a szállással? - kérdeztem meg, mert nem volt nálam annyi pénz, hogy bárhol megszállhassak.
-Van egy diákszálló pár utcával arrébb, ha az megfelel.
-Igen, az is jó. - bólintottam elkeseredetten.
-Rendben, akkor adok egy térképet, amin megmutatom merre kell menni. - nyúlt be a fiókba, majd elővett egy reklámlapot, amin térkép is szerepelt.
-Itt elfordul jobbra és már láthatja is. Egy nagy kék épület lesz az. - mutatta ujjával az útvonalat.
-Köszönöm szépen.Viszontlátásra. - bólintottam, és a hatalmas bőröndömmel elindultam kifelé az ajtón.
Követtem a recepciós utasításait és hamarosan meg is láttam az épületet, amiről beszélt. Az egyetemisták a kapu előtt cigiztek és beszélgettek. Néhányan furcsán bámultak rám a hajam miatt. bementem az épületbe és az információs pulthoz indultam volna, ha valaki nem "szólít" meg hátulról.
-Hé vöröske! - hallottam egy férfi hangot. Lassan hátrafordultam és megpillantottam egy kitetovált, bőrdzsekis tagot. - Új vagy itt, nem igaz?
Hogy lehet, hogy ezt az emberek megérzik?
-Igen. - válaszoltam kissé megilletődve, mire felém indult. Én reflexszerűen léptem hátra párat, de a pultnak ütköztem, ahol a recepciós unottan pillantott a fiúra.
-Fülöp, miért kell ezt mindig eljátszanod? - nézett át szemüvege felett.
-Szóval Fülöp, nagyon örülök. - nyújtottam kezet, ezzel beszállva a beszélgetésbe, majd egy gúnyos mosollyal folytattam. - A nevem pedig Thea. - néztem a szemébe, és a nevemet direkt hangsúlyoztam, ezzel érzékeltetve, ezt jobban preferálom, mint a "vöröskét".
-Úgyszintén. - szorított rá a kezemre és nem hagyta abba a szemkontaktust. Már kínosan hosszú ideig fogtuk egymás kezét.
-Szóval, kisasszony. - köszörülte meg a torkát mögöttem lévő recepciós, akinek a bilétáján Erzsébet állt. -Parancsol valamit?
-Öhm, igen. - engedtem el azonnal Fülöp kezét.- Van szabad szoba?
-Itt mindig van. - mormogta, majd a fizetéséről kezdett el valamit dünnyögni, de nem értettem.
-Két hétre szállnék meg. - mondtam határozottan, mert az előbbi jelenet miatt belém szállt egy kis bátorság is.
-Remek, akkor az első emelet 307-es ajtó mögött találja az ágyát.
-Az ágyát? - kérdeztem vissza csodálkozva.
-Mit gondolt? Ez egy diákszálló, nem járnak egy személyes szobák. A szobatársa egy bizonyos Plenter Alíz. Jó szórakozást. - nyújtotta át a kulcsot, de hangjában éreztem a szarkazmust.
-Köszönöm. - vettem el a kezéből és elindultam felfelé. Már nyúltam volna a bőröndömért, de az nem volt sehol.
-Ezt keresed? - kérdezte Fülöp és táskámmal az ölében ült az aula egy fotelében.
-Te mindenkivel ezt csinálod? - sóhajtottam és kék szemeit fürkésztem ami tele volt élénkséggel.
-Igen. - vágta rá vigyorogva, mire nekem is mosolyra húzódott a szám.
-Add vissza. - mondtam, majd kelletlenül hozzátettem. - Kérlek.
-Csak ha felkísérhetlek a szobádhoz, vagy szobádba... -egy kicsit elhallgatott majd gondolkodva hozzátette - vagy az ágyadba.
Szemeimet forgatva indultem el felé, hogy visszaszerezzem ami az enyém.
-Áh, áh - tette fel az ujját. - Csak ha felkísérhetlek.
Elnevettem magam, és elindultam a lépcső felé, mire ő azonnal felpattant és utánam indult, a bőröndömet meg otthagyta a fotel lábánál.
-Hé, a kofferommal mi lesz? - néztem vissza az otthagyott táskámra.
-Mi lenne? Most már viheted. - tárta szét a karját, majd elnevette magát. Tényleg azt hitted, hogy felhozom?
Elvörösödve mentem vissza a táskámért, és ő csak nem akarta abbahagyni a nevetést.
-Ez a pír megy a hajadhoz. - húzta tovább az agyamat.
A nagy bőröndömet cipelve indultam meg az elkövetkezendő két hét elé.