Igazából minden akadály nélkül foglalhattam volna csak pár napot a diákszálláson, mert simán találtam volna egy olcsóbb helyet ahol megszállhatok, de nem tettem.
Egyrész azért, mert így több esélyem van velem egykorúakkal megismerkedni, másrészt meg... hát igen. Magamnak sem akarom beismerni, de Fülöp miatt. Valahogy vonzó a személyisége.
Gondolatmenetemet egy engem arrébb lökő, igen hiányos öltözetű lány szakította meg.
-Hé, figyelj, hová lépsz! - fordult meg Fülöp a lány után kiabálva.
-Áh, hagyd csak. - legyintettem volna, ha lett volna szabad kezem.
Fülöp megvonta a vállát és tovább sétáltunk az első emeleti hosszú folyosón.
-És honnan jöttél? - kérdezte meg. - Csak az akcentusod miatt kérdem. Meg persze a neved is egy kicsit gyanús, de csináljunk úgy, mintha csak a kiejtésed miatt szóltam volna.
-Stockholm. - válaszoltam lihegve.
- Az Spanyolország, ha jól emlékszem. -Elképedve néztem rá, majd megint az arcomba röhögött. - Nem vagyok sötét, tudom, hogy Lengyelország.
Csak csendben néztem rá, majd elnevettem magam. Remélem csak viccel, de nem akarta javítani a bakiját.
- És miért jöttél Magyaror...? - folytatta volna, de belé folytottam a szót.
-Te tényleg nem tudod, hogy hol van Stockholm? - kérdeztem meg, mert nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ilyen emberek is vannak.
Rám nézett, és megint vihogni kezdett.
-Látom nagyon izgat a téma. - megrázta a fejét. - Nem véletlenül járok egyetemre. Svédország. Na, most már válaszolnál a kérdésemre?
- Milyen egyetemre jársz? - folytattam, figyelmen kívül hagyva a fiú kérdését.
- Én nem válaszolok addig, amíg te sem. - fonta össze a karját az ajtóm előtt, mert közben megérkeztünk a 307-es szobához.
-Én sem. - majd a kilincs után nyúltam.
-Várj! - ragadta meg a kezem, én meg titokban elmosolyodtam, nehogy észrevegye, és visszafordultam. - Van terved mára?
-Igen. - ráncoltam össze a homlokom. Turista vagyok. A turistáknak mindig van tervük. Arra vártam, hogy felajánlja, elkísér, de tévedtem.
-Akkor jó. - vigyorgott tökéletes fogsorát megvillantva és el is ment, én pedig benyitottam.
-Szia, te vagy Alíz? - dugtam be a fejem az ajtón.
- Ja. - válaszolt, de fel sem kelt az ágyból. Bátran beléptem, és akkor megláttam, hogy Alíz nem egyedül van. Egy kigyúrt fiú feküdt mellette, feltehetőleg mesztelenül.
-Öhm, bocsánat, ha megzavartam valamit, csak lerakom a cuccom, és megyek is. - makogtam, és a kistáskámmal a kezemben az ajtó felé indultam.
-Sziasztok és öhm.. további jó szórakozást. - 'köszöntem el'.
-Kösz. - hallottam Alíz hangját, de már csuktam is be az ajtót.
Egy jól ismert nevetést hallottam meg jobb oldalam felöl. Fülöp állt körülbelül 5 méterrel arrébb, hátát a falnak vetve.
- Gondoltam, hogy ez lesz. Egy 20 perccel ezelőtt találkoztam velük. Ehhez hozzá kell majs szoknod. Alíz minden nap más fiút visz 'haza'. Már nekem is megvolt. Tüzes kis lány. - mondta, majd elindult felém. - Ahogy te is annak tűnsz. -kacsintott, de eltoltam magamtól.
- Meg ne próbáld. - próbáltam rá szigorúan nézni, mire nem meglepő módon felnevetett.
- Igazán vicces vagy, amikor mérges vagy. - simította meg az arcom.
- Ne nyúlj hozzám... így! - szóltam rá fancsali képpel.
- Talán ez jobban tetszik? - vigyorodott el, és átkarolt, majd a fenekembe markolt. Durván eltoltam magamtól és kissé megemelt hangon szóltam hozzá.
- Ha mégegyszer valami hasonlót csinálsz, én komolyan mondom, letépem a karod, csak hogy hozzád vághassak valamit.
- Oh. - kapta a szája elé a kezét szarkasztikusan. - Szóval hova megyünk elsőként?
- "Gyünk"? Nem, nem. Te szépen itt maradsz és eljátszod ezt azokkal a lányokkal akik erre vevők. Nekem viszont mennem kell, mert a busz nem vár meg. - indultam el lefelé a lépcsőn, Fülöp pedig követett. Kilöktem a szálló ajtaját majd elindultam jobbra. Fülöp utánam kiabált.
-Ha a Hősök terére akarsz jutni, akkor erre kell menni. - mutatott balra, mire kérdőn ránéztem.Mintha olvasott volna a gondolataimban, folytatta - a jegyzet füzetedet leejtetted, gondolom kelleni fog még. - lengette meg a kis jegyzettömböt.
Egyrész azért, mert így több esélyem van velem egykorúakkal megismerkedni, másrészt meg... hát igen. Magamnak sem akarom beismerni, de Fülöp miatt. Valahogy vonzó a személyisége.
Gondolatmenetemet egy engem arrébb lökő, igen hiányos öltözetű lány szakította meg.
-Hé, figyelj, hová lépsz! - fordult meg Fülöp a lány után kiabálva.
-Áh, hagyd csak. - legyintettem volna, ha lett volna szabad kezem.
Fülöp megvonta a vállát és tovább sétáltunk az első emeleti hosszú folyosón.
-És honnan jöttél? - kérdezte meg. - Csak az akcentusod miatt kérdem. Meg persze a neved is egy kicsit gyanús, de csináljunk úgy, mintha csak a kiejtésed miatt szóltam volna.
-Stockholm. - válaszoltam lihegve.
- Az Spanyolország, ha jól emlékszem. -Elképedve néztem rá, majd megint az arcomba röhögött. - Nem vagyok sötét, tudom, hogy Lengyelország.
Csak csendben néztem rá, majd elnevettem magam. Remélem csak viccel, de nem akarta javítani a bakiját.
- És miért jöttél Magyaror...? - folytatta volna, de belé folytottam a szót.
-Te tényleg nem tudod, hogy hol van Stockholm? - kérdeztem meg, mert nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ilyen emberek is vannak.
Rám nézett, és megint vihogni kezdett.
-Látom nagyon izgat a téma. - megrázta a fejét. - Nem véletlenül járok egyetemre. Svédország. Na, most már válaszolnál a kérdésemre?
- Milyen egyetemre jársz? - folytattam, figyelmen kívül hagyva a fiú kérdését.
- Én nem válaszolok addig, amíg te sem. - fonta össze a karját az ajtóm előtt, mert közben megérkeztünk a 307-es szobához.
-Én sem. - majd a kilincs után nyúltam.
-Várj! - ragadta meg a kezem, én meg titokban elmosolyodtam, nehogy észrevegye, és visszafordultam. - Van terved mára?
-Igen. - ráncoltam össze a homlokom. Turista vagyok. A turistáknak mindig van tervük. Arra vártam, hogy felajánlja, elkísér, de tévedtem.
-Akkor jó. - vigyorgott tökéletes fogsorát megvillantva és el is ment, én pedig benyitottam.
-Szia, te vagy Alíz? - dugtam be a fejem az ajtón.
- Ja. - válaszolt, de fel sem kelt az ágyból. Bátran beléptem, és akkor megláttam, hogy Alíz nem egyedül van. Egy kigyúrt fiú feküdt mellette, feltehetőleg mesztelenül.
-Öhm, bocsánat, ha megzavartam valamit, csak lerakom a cuccom, és megyek is. - makogtam, és a kistáskámmal a kezemben az ajtó felé indultam.
-Sziasztok és öhm.. további jó szórakozást. - 'köszöntem el'.
-Kösz. - hallottam Alíz hangját, de már csuktam is be az ajtót.
Egy jól ismert nevetést hallottam meg jobb oldalam felöl. Fülöp állt körülbelül 5 méterrel arrébb, hátát a falnak vetve.
- Gondoltam, hogy ez lesz. Egy 20 perccel ezelőtt találkoztam velük. Ehhez hozzá kell majs szoknod. Alíz minden nap más fiút visz 'haza'. Már nekem is megvolt. Tüzes kis lány. - mondta, majd elindult felém. - Ahogy te is annak tűnsz. -kacsintott, de eltoltam magamtól.
- Meg ne próbáld. - próbáltam rá szigorúan nézni, mire nem meglepő módon felnevetett.
- Igazán vicces vagy, amikor mérges vagy. - simította meg az arcom.
- Ne nyúlj hozzám... így! - szóltam rá fancsali képpel.
- Talán ez jobban tetszik? - vigyorodott el, és átkarolt, majd a fenekembe markolt. Durván eltoltam magamtól és kissé megemelt hangon szóltam hozzá.
- Ha mégegyszer valami hasonlót csinálsz, én komolyan mondom, letépem a karod, csak hogy hozzád vághassak valamit.
- Oh. - kapta a szája elé a kezét szarkasztikusan. - Szóval hova megyünk elsőként?
- "Gyünk"? Nem, nem. Te szépen itt maradsz és eljátszod ezt azokkal a lányokkal akik erre vevők. Nekem viszont mennem kell, mert a busz nem vár meg. - indultam el lefelé a lépcsőn, Fülöp pedig követett. Kilöktem a szálló ajtaját majd elindultam jobbra. Fülöp utánam kiabált.
-Ha a Hősök terére akarsz jutni, akkor erre kell menni. - mutatott balra, mire kérdőn ránéztem.Mintha olvasott volna a gondolataimban, folytatta - a jegyzet füzetedet leejtetted, gondolom kelleni fog még. - lengette meg a kis jegyzettömböt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése