Az repülőút alatt semmilyen probléma nem akadályozta az utazást. Sokat repültem kis koromban, de soha nem tudnám megunni a felhők, és a gyönyörűen kék ég bámulását. Bő két óra volt az út, addig a könyvemet olvastam, amit felhoztam az utastérre és zenét hallgattam. Készítettem pár képet a telefonommal, amit majd elküldhetek Stinának.
Azon gondolkodtam, hogy mi lesz az első dolgom, amikor megérkezem, amikor a hangosbemondó arra kérte az utasokat, hogy csatolják be biztonsági övüket, mert a repülőgép landolni fog. Engedelmeskedtem és mosolyogva bekötöttem magam. Fogalmam sem volt, hogy mi rám vár.
***
-Sajnálom, hölgyem, de itt nem áll semmilyen Thea Sirbu. - csóválta meg a fejét a hotel recepciósa.
Miután a repülőtéren fogtam magamnak egy taxit egyből a kis panzióhoz jöttem.
-De biztos, hogy két hete lefoglaltam ide egy egy személyes szobát. - erősködtem, de tudtam, hogy ez már veszett ügy. -Kérem, nézze meg alaposabban a kedvemért. -kötöttem az ebet a karóhoz.
-Hölgyem, biztosíthatom, hogy hozzánk nem jelentkezett be. - nézett a monitorra, majd sajnálkozva rám. - És több szabad szobánk sincsen, sajnálom. - pillantott ismét a kijelzőre.
Lassan beszívtam a levegőt, majd kifújtam, még mielőtt elönti az agyam a "most akkor mi legyen" pánik.
-És esetleg tud valami kisebb panziót vagy szállást a közelben, ami hasonló árban van ezzel a szállással? - kérdeztem meg, mert nem volt nálam annyi pénz, hogy bárhol megszállhassak.
-Van egy diákszálló pár utcával arrébb, ha az megfelel.
-Igen, az is jó. - bólintottam elkeseredetten.
-Rendben, akkor adok egy térképet, amin megmutatom merre kell menni. - nyúlt be a fiókba, majd elővett egy reklámlapot, amin térkép is szerepelt.
-Itt elfordul jobbra és már láthatja is. Egy nagy kék épület lesz az. - mutatta ujjával az útvonalat.
-Köszönöm szépen.Viszontlátásra. - bólintottam, és a hatalmas bőröndömmel elindultam kifelé az ajtón.
Követtem a recepciós utasításait és hamarosan meg is láttam az épületet, amiről beszélt. Az egyetemisták a kapu előtt cigiztek és beszélgettek. Néhányan furcsán bámultak rám a hajam miatt. bementem az épületbe és az információs pulthoz indultam volna, ha valaki nem "szólít" meg hátulról.
-Hé vöröske! - hallottam egy férfi hangot. Lassan hátrafordultam és megpillantottam egy kitetovált, bőrdzsekis tagot. - Új vagy itt, nem igaz?
Hogy lehet, hogy ezt az emberek megérzik?
-Igen. - válaszoltam kissé megilletődve, mire felém indult. Én reflexszerűen léptem hátra párat, de a pultnak ütköztem, ahol a recepciós unottan pillantott a fiúra.
-Fülöp, miért kell ezt mindig eljátszanod? - nézett át szemüvege felett.
-Szóval Fülöp, nagyon örülök. - nyújtottam kezet, ezzel beszállva a beszélgetésbe, majd egy gúnyos mosollyal folytattam. - A nevem pedig Thea. - néztem a szemébe, és a nevemet direkt hangsúlyoztam, ezzel érzékeltetve, ezt jobban preferálom, mint a "vöröskét".
-Úgyszintén. - szorított rá a kezemre és nem hagyta abba a szemkontaktust. Már kínosan hosszú ideig fogtuk egymás kezét.
-Szóval, kisasszony. - köszörülte meg a torkát mögöttem lévő recepciós, akinek a bilétáján Erzsébet állt. -Parancsol valamit?
-Öhm, igen. - engedtem el azonnal Fülöp kezét.- Van szabad szoba?
-Itt mindig van. - mormogta, majd a fizetéséről kezdett el valamit dünnyögni, de nem értettem.
-Két hétre szállnék meg. - mondtam határozottan, mert az előbbi jelenet miatt belém szállt egy kis bátorság is.
-Remek, akkor az első emelet 307-es ajtó mögött találja az ágyát.
-Az ágyát? - kérdeztem vissza csodálkozva.
-Mit gondolt? Ez egy diákszálló, nem járnak egy személyes szobák. A szobatársa egy bizonyos Plenter Alíz. Jó szórakozást. - nyújtotta át a kulcsot, de hangjában éreztem a szarkazmust.
-Köszönöm. - vettem el a kezéből és elindultam felfelé. Már nyúltam volna a bőröndömért, de az nem volt sehol.
-Ezt keresed? - kérdezte Fülöp és táskámmal az ölében ült az aula egy fotelében.
-Te mindenkivel ezt csinálod? - sóhajtottam és kék szemeit fürkésztem ami tele volt élénkséggel.
-Igen. - vágta rá vigyorogva, mire nekem is mosolyra húzódott a szám.
-Add vissza. - mondtam, majd kelletlenül hozzátettem. - Kérlek.
-Csak ha felkísérhetlek a szobádhoz, vagy szobádba... -egy kicsit elhallgatott majd gondolkodva hozzátette - vagy az ágyadba.
Szemeimet forgatva indultem el felé, hogy visszaszerezzem ami az enyém.
-Áh, áh - tette fel az ujját. - Csak ha felkísérhetlek.
Elnevettem magam, és elindultam a lépcső felé, mire ő azonnal felpattant és utánam indult, a bőröndömet meg otthagyta a fotel lábánál.
-Hé, a kofferommal mi lesz? - néztem vissza az otthagyott táskámra.
-Mi lenne? Most már viheted. - tárta szét a karját, majd elnevette magát. Tényleg azt hitted, hogy felhozom?
Elvörösödve mentem vissza a táskámért, és ő csak nem akarta abbahagyni a nevetést.
-Ez a pír megy a hajadhoz. - húzta tovább az agyamat.
A nagy bőröndömet cipelve indultam meg az elkövetkezendő két hét elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése